Menü

Kenutúra a Gemenci erdő mélyén

2018. okt. 15
0
332
Kenutúra a Gemenci erdő mélyén

 

Bajáról Érsekcsanádra a TúraBarátok mikrobusszal, míg a BatárBrothers, azaz a 2 db, 7 személyes túrakenu, hajóvontában jutottak el. A vízreszállást követően egyből kiderült, mi nem ismerünk lehetetlent! Igenis tudtuk árral és széllel szemben húzni a lapátokat!

Attól persze nem kellett tartanunk, hogy gyorsevezésen rajtakap minket a vízirendőrség, de kettesbe rakva a váltót, tiltásig pörgetve a fordulatszámot, tulajdonképpen visszacsorgás, megtorpanás, és ami a legfontosabb, végkimerülés nélkül értük el a hajózási útvonal határát jelölő zöld bóját, aminek megkerülése után átkeltünk egyik tájegységünkről, a másikra, a Duna-Tisza közéről, a Dunántúlra. (Rendben, tudjuk, hogy ez most nagyon hangzatos volt, hiszen mindenki elmondhatta magáról aznap ugyanezt, aki átszelte a Dunát valahol Szob és Mohács között, de ez akkor is a mi élménybeszámolónk. J ).

Gemenc legnagyobb mellékágának, a Rezéti-Dunának a torkolatánál kezdődött túránk kvintesszenciája, az ártéri erdőség partjai között megtett, több mint 10 km-nyi hajózás. Senki-szigete ... nos igen. Az alacsony vízállás miatt a tőlünk vett bal oldali ágból elapadt a víz, így a sziget a mellette lévő másik szigettel eggyé vált. Történelmi hasonlattal élve, a Veránka-sziget „Anschluss" -t követett el a Senki-szigete ellen. Így szegény bekebelezett olyanná lett, mint Colombo felesége. Láttuk térképen, beszéltünk is róla, de senki nem látta. Nomen est omen.

Hatalmas madárkolóniákat, vagy éppen magányos, ornitológiai ritkaságokat csodálhattunk meg, és a csend egy manapság már sajnos ritkaságszámba menő mélysége simogatta lelkünket. A szárazság miatt kialakuló gázlókon kétéltű üzemmódra váltottunk, tolni-húzni kellett néhány méteren szegény Batárokat, de hát ismeritek a szlogenünket: „szárazon és vízen". Ez esetben kettő az egyben volt. Veránka-szigeten kikötve tartottuk meg egyetlen pihenőnket, és bizony, akik nem a statikus módját választották annak, hanem pionírként behatoltak a háborítatlan sűrűbe, azok őzeket és monumentális gombákat láthattak érdekességként.

A főágra való visszatérés után már gyorsan hagytuk magunk mögött a folyamkilométereket, a bajai híd, mint kapu üdvözölt minket. A Vén-Dunán néhány méternyit beevezve értük el a kikötési pontot, túránk végpontját.

A napi élményekre a bajai vendéglők gyöngye a Vizafogó  tette fel a koronát: a hamisítatlan bajai halászlé, és más halas finomságok, valamint a páratlan humorral megáldott pincérünk feledhetetlenné tette az estebédet. "nézegetjük a desszertetlapot? miközben nem ettük meg a finom csülöktálat? Nonono...... :) "

 

 

címkék: