Menü

Hajózz az őszbe a Tisza-tavon

2017. okt. 10
0
1379
Hajózz az őszbe a Tisza-tavon

Nagy szerencsével sikerült elintézni, hogy az égiek október október 7-ére időzítsék a 2017-es vénasszonyok nyarát, méghozzá annak is a legszebb napját! Már a szokásos hajnali buszra szállást is feldobta az éppen felkelő nap, amely 10 órakor már mosolyogva sütött hét ágra, vagy még többre! 

A szeles előrejelzések ellenére Poroszlónál tükörsima vízre csúsztattuk a Tisza tóba kenuinkat.  A költői nevekkel felruházott hajók, úgy mint: „A következő tízezer év ura” vagy a „Zenon teknőse”  nyugodtan ringatózva lesték Máté kolléga agrárszakértői  bevezetőjét, aki az évszakot meghazudtoló rövid pólóban, a kenuban állva tartotta meg az eligazítást, és meg sem billent közben. Az első másfél órában átkeltünk a nyílt vízen, kereszteztük a kis- Tiszát, majd bevettük magunkat a nádasba, ahol vízi ösvényeken kanyarogva a gyakorlatban próbáltuk elsajátítani az evezés fortélyait. A tó szélén álldogáló gyönyörű fehér kócsag egész biztosan nem értette, hogy a sűrű nád között vihogó és kiabáló emberféleségek, vajon miért nem a horgászoktól megszokott  unott nyugalommal pöfögnek át lápon. Ebédidőben kikötöttünk egy sziget messzelátó pontja alatt, ahol a sűrű bozót közt, szinte minden pillanatban vártam, hogy a Tüskevárra emlékeztető buja növényzetben egyszer csak felbukkan Matula bácsi kunyhója. A magaslesről messze ellátni a nagy Tisza irányába, amely a tó keleti szélén folyik végig, áradás idején kis csatornákon át öblögetve az álló vizet. 

Ebéd után az egyre erősödő nap izzasztotta az enyhe szembeszéllel evező kollégákat, lehámoztuk magunkról a széldzsekiket és vastag pulóvereket. Kora délután ismét bebújtunk ősnádas sűrűbe, hogy megcsodáljuk a nyugodt vízen elnyúló tündérrózsa, és rucaöröm tengert. Második pihenőnknél, a poroszlói Ökocentrum tanösvényének végénél megbújó magaslesről néztünk szét. Messze futó csatornák a nádban, vízre hajló óriásfák, a délutáni napsütésben csillogó víztükör : meseszép hely a Tisza –tó, ebben mindnyájan egyet értettünk. Egy láp-erdei alagútban eveztünk tovább a kis Tisza felé a fölénk nyúló hatalmas ágak között; a trópusi őserdők jutottak eszembe, és minden pillanatban vártam a krokodilok felbukkanását. A parthoz közeledve a fák fölött már Poroszló templom tornyai integettek. 

A délutáni evezésnek már igazi sportértéke volt, verseny volt az első helyért és az utolsóért is, míg végül több mint 10 kilométer evezés után a tervezett 4 óra körül, szinte óramű pontossággal fejeztük be a körtúrát. Jól megszokott buszunk nyitott ajtóval hívogatott, így a csapat végül bevackolta magát a visszaútra, és legnagyobb sajnálatomra véget ért ez a gyönyörű nap. 

Köszönöm Koncz Máté kiváló túravezetését, aki szó szerint mindent tudott a vízről és az élővilágról, valamint minden résztvevőnek a lelkes evezőcsapkodást és a vidámságot. Ha tetszett a túra , kérlek szóljatok hozzá alább …… !!!

Frigyes

címkék: