Menü

Évindító hótalpas túra az Alacsony-Tátrában

2019. jan. 11
0
309
Évindító hótalpas túra az Alacsony-Tátrában

Nem sok jóval kecsegtetett az időjárásjelentés a túra előtti napokban. A Magas-Tátrában hóviharok, lavinaveszély, orkán erejű szélről szóltak a hírek, és persze "senki ne induljon útnak". A meteo-t figyeltük szinte óránként, vajon mit jósolnak az Alacsony-Tátrába: szombatra hóesés, de még tűrhető szélerősség, vasárnapra nagy szél, de némi napsütés...A túrabarátok nem ijednek meg a saját árnyékuktól, így péntek este vidáman nekiindultunk Maluzsina falu felé. 

Másnap reggel hóesésre ébredtünk, ami az ígéret szerint végigkísérte a napot, de szél még nem volt. Trangoska parkolójában felcsatoltuk a hótalpakat, és megtettük az első botladozó lépéseket a sárga jelzésen. Bevezetőnek a havas autóúton kaptattunk nagyon laza emelkedővel, így volt idő begyakorolni a hótalpas lépéseket! Aztán térkép szerint nagyot fordult a sárga jelzés és eltűnt a meredek hegyoldalon magasodó fenyőerdő mélyén. Na de szó szerint eltűnt!..... A jó méteres, szűz hóban nyoma sem volt az ösvénynek, így az élen járó túrabarátok maguk taposták az utat izzasztó munkával, közben az elvétve felbukkanó sárga jelzést kutatva a hó alatt szunnyadó fenyőfák oldalán. Irgalmatlan lassan haladtunk előre, és rájöttünk, hogy nagyon komoly erőfeszítéssel is csak kb óránként 1 km-t lehet megtenni a szűz hóban. 

Elmúlt dél mire felértünk Chopok felé tartó lanovka első átszállójához, és lihegve bevettük magunkat a Chata-ba (pihenőház). Szendvics, sör, meleg tea, piros arcok, változatlan vidámság. Na mi legyen? Megyünk tovább? Hát persze! Induljunk el a kéken a hegyoldalban, aztán meglátjuk meddig jutunk!
Nagyon hamar megláttuk, hogy a meredek oldalban néhol másfél méteres a hó, a törpefenyőket a tetejükig betakarja. A hótalpak megfogják a testsúlyt a sima havon, de a fenyők alatt kialakult lukak mellett bizony nem ritkán derékig süllyedtünk. 10 perc is beletelt mire a beragadt embert hótalpastul kibányásztuk, a tempó tehát még tovább csökkent. 

Ám a táj gyönyörű volt, és ez mindenért kárpótolt bennünket! Az érintetlen hó alatt szunnyadó hegyoldalon, az elszórtan álló nagyobb fenyőfák mélyen behúzódtak hó-subájuk alá, védték magukat az egyre erősödő széltől. Rövid időn belül rájöttünk, hogy bizony esélyünk sincs eljutni a Stefanika turista házig, ezért visszafordultunk, és magunk taposta ösvényen viszonylag gyorsan visszajutottunk a lanovkáig. Az orkánszerű széllökések így szembe kaptak bennünket, és millió tűvel szurkálta arcunkat a felkapott porhó! Szinte hallani véltük a Delta sorozat jól ismert zenéjét, ahogyan az antarktiszi körülmények között tapostuk havat visszafelé. 

Másnapra csúcshódítás volt a terv, föl 2024-re a Chopokra, na persze lanovkával! Sajnos az orkánerejű szél miatt leállították a himbálózó sílifteket, így B tervet kellett kovácsolni. De micsoda szerencsénk volt megint! A Bystra-patak völgyének túloldalán a kisebb hegyek tetején hétágra sütött a nap. Ismét fenyőerdőben, de jóval kisebb 20-30 centiméter hóban szinte felszaladtunk a Biel-hegy 800 méteres tetejére, ahol soha nem látott panoráma tárult elénk. Északon a felhő borította Gyömbér és a Chopok nem is látszott ki a viharból. De mintha egy képeslapokat nézegetnénk, a másik irányban ragyogó napsütésben úszott a táj, szinte a Mátráig el lehetett látni. Egy rövid hógolyócsatával zártuk a felejthetetlen élményt, majd autóba ültünk, hogy minél előbb elérjük a Szent Krisfóf fogadót Besztercebánya mellett. Szinte hagyomány, hogy a Tátrából hazafelé megállunk egy jó pisztrángra a hagngulatos helyi fogadóban. Az étterem közepén hatalmas nyílt lángú tűzhely ontja a meleget, és a megadja a hangulatot az élményektől lelkes Túrabarátoknak, miközben tervezgetjük a következő túrát.

Köszönet minden résztvevőnek, hogy lelkesen küzdöttetek az elemekkel, és reméljük, hogy a sorok olvasói is kedvet kapnak a természetjáráshoz!

Tóth Gábor és Lasetzky Frigyes
Túravezetők