Menü

(Kul)TúraBaráti látogatás az Őrségben 1

2019. nov. 04
0
1190
(Kul)TúraBaráti látogatás az Őrségben 1

Szentgyörgyvölgy, műemléki védelem alá eső református templomába lépve kissé olyan az ember érzése, mintha felemelkedett volna a sötétkék égbolthoz, és az alig több mint karnyújtásnyira lévő bárányfelhőkhöz. A fatáblák festése Patkó András egykori, helyi református tanító keze munkáját és szépérzékét dicsérik, kinek nem is volt más célja, mint a Mennyország és a Föld, érzékszerveinkkel kevésbé jól érzékelhető kapcsolatának kifejezése. A történet talán legmegdöbbentőbb részlete, hogy az évekig tartó alkotását 70 évnél is idősebb korában kezdte meg!  A kálvinista vallásújítók tiszta, puritán, giccstől mentes templomai között ezen építmény a díszbe öltözött hercegnő, hol a királyi fő koronás szószéket visel. A mintegy negyed óráig tartó ámulatunkból, egy esküvőre való készülődés parancsolt minket vissza a buszra. Hogy aztán meg se álljunk…

…Velemérig. A Napfény szakrális tartalmú misztériumának szerény hajlékáig, a Szentháromság templomig. Szabóné Németh Ilona, a templom gondnoka immáron 16 éve, fáradhatatlanul meséli a magányosan zarándoklóknak és a közel fél száz főből álló csoportok tagjainak egyaránt, azt a sok érdekességet, ami tudományos kutatómunkán alapuló forrásokból, és helyben megtörtént, bájos történekből áll össze figyelmet érdemlő bemutatóvá. A sok-sok információ befogadását, a látottak könnyebb azonosítását nagymértékben segítette Pap Gábor , „A bölcsesség házat épít magának” című dokumentumfilmjének előzetes megtekintése. A világ első, jelzett önarcképe, a geometriai nevezetességek, valamint történeti csomópontok kijelölése, mint a vándorló fénylény, fénylények küldetése, a szkíta gyökerű manicheizmus, mint gnosztikus keresztény irányzat jegyei, mind-mind olyan attribútumok, melyek méltán tájolják ezen építészeti csodát a magyar nemzet történelmi kincsestárának irányába. A fényjátéknak néhány túratársunk is főszereplőjévé vált néhány pillanat erejéig, mikor is felsőruházatok színének és a Nap fényének tudatos kombinációjával megfestették a templom falát, padozatát.

A településen maradva, Varga Géza írástörténész előadását hallgattuk meg a Sindümúzeumban, majd tekintettük meg annak tárlatát. Talán még Kempelen Farkas időgépe sem tudott volna oly távoli múltba – 50 000 évvel korábbra – visszavinni minket, mint a kutató úr szavai, mialatt a magyar hieroglif írásról mutatott egy nagyon vékony metszetet. Vékonyat, mert 60 perc e témában tényleg csupán az érdeklődés, a figyelem felkeltésére elegendő. A múzeumot számos rajzos sindü gazdagítja, egyiken az égig érő fa hasadékából született „ős” jelben megjelenő Isten ábrázolás is jól felismerhető. A program végén vendéglátónk, a világ legkorábbi, jól olvasható írásemlékének hiteles múzeumi másolatát is megmutatta számunkra.

Szalafői Pityerszeren lévő skanzen hozta közelebb számunkra az egykori lakók életét, például a kástu, a füstös konyhás kerített ház, számos, mindennapokban használt szerszám, berendezési tárgy bemutatásával. A generációm tagjainak egy-egy részlet még visszaköszönhet a nagyszülők korának idejéből. Nekem is sikerült újra megélnem kisgyermekkorom felvidéki nyaralásainak hangulatát. Mint sivatag vándora az oázisok vizét, oly mohósággal szívtam orromba a szőttesek, a faragott fabútorok keveredő illatával megtöltött tisztaszoba levegőjét. Említendő látványosságként szolgáltak még a közelben őrzött eurázsiai vadlovak és európai bölények. Napunk zárásaként helyi alapanyagokból készült, nagy adagokban mért tájjellegű ételeket fogyasztottunk egy hangulatos, sárguló szőlőlugas alatti asztaloknál. Hajdinás vargányalevest, dödöllét tökmagolajos káposztasalátával, desszertként tökös-mákos rétest.

Amikor kitaláltam ezt a programot, számítottam rá, hogy javarészt nem a gyalogtúráinkon megszokott társaságból fognak kikerülni a jelentkezők. Ez be is igazolódott. Az aggodalmam, miszerint kevesen leszünk, viszont alaptalannak bizonyult, csupán négy szabad hely nem talált gazdára. Személy szerint örvendek, hogy a kultúrafogyasztásra is ekkora igény mutatkozik. Érdekes volt hallani, ki, miért tartotta érdemesnek október utolsó napját e TúraBarát eseményen tölteni. Ezek közül kétségkívül, a 84. életévében járó Ica néni sztorija vitte el a pálmát. Elmondása szerint már egy ideje kérte családjától – amolyan bakancslistán lévő céljaként –, hogy segítsék őt hozzá egy őrségi látogatáshoz. A TúraBarátok nevében is köszönöm, hogy ehhez minket választott a kedves lánya, Emese, megtisztelve érezzük magunkat, és jó érzéssel tölti el csapatunkat, hogy hozzájárulhattunk a kívánság teljesüléséhez.

Következő esztendő május havának környékén visszatérünk, hiszen nem gyűjtöttünk még össze minden kulturális kincset a nyugati gyepűről.  Vár ránk többek között boglyakemencés gerencsérműhely, az Őrség legrégebbi, majd’ 300 éves haranglába, a jégkorszakból fennmaradt tőzegmohás láprét, valamint egy igényesen berendezett helytörténeti kiállítás, többek között.

Köszönjük a részvételt!

Román Attila

 

Címkék