Menü

Kultikus túraösvényen járva

2020. ápr. 02
0
748
Kultikus túraösvényen járva

Személy szerint nem vagyok egy téli túrázó típus. A természettel éledve, a kedvem is egyre nőtt, hogy végre kitáruljon előttem a világ nagy ajtaja, és mászkálhassak.

Eljött a reggel, hátizsák bepakolva, de még átnézi a hátrahagyott család ellátmányát, házimunka...start...persze a kávém kimaradt. Ám egy kultikus ösvényen mindenre van megoldás! 

Pilisszentlászlón csöndesen indult a szombat. Láttunk néhány túrázót, a Spartacus-ösvény felé pedig néhány Spartan versenyző futott el mellettünk (nem véletlen..). Jöttünkről hamarosan tudomást szerzett a település, hisz négylábú kísérőnket, Dínót, minden házőrző megugatott. Fanfárok helyett ez jut a túrázónak.   

Szebb időnk nem is lehetett volna! Ezt a mondatot az útvonal végéig ismételtük felváltva, félóránként. Ragyogott a nap, kék volt az ég, már ez is feltöltött bennünket! Jómagam még nem jártam a Pilis ezen részén, de volt a csapatban, aki már harmadszor járta meg ugyanezt az útvonalat. Most már értem miért. Az első kilométeren megszületett a gondolat bennem is, ide vissza kell jönni, ezt meg kell a családomnak is mutatni, és még másoknak is ajánlom! 

A Spartacus-ösvény egyszerre izgalmas és gyönyörű. Szerencsénkre, csak maroknyi csapatunk volt a helyszínen, így saját tempóban, nézelődve, fotókat gyártva élvezhettük a gyaloglást. Csak mi és a hatalmas fák. Ebben az időszakban földi természetünk még egyszínű, barnás, így még jobban élveztük az ég üde kékségét, megláttuk a kis tavaszi virágokat, lepkéket. A lombok hiánya távoli dolgokra is betekintést engedett, tisztán kivehető volt a Dunakanyar, a visegrádi Fellegvár, a szomszédos hegyek láthatósága pedig jobban érzékeltette hol is vagyunk. 

Az Apát-kúti völgybe ereszkedve már zsongott a táj, piknikező családok, horgászok a pisztrángos tónál. Jó tempóban haladtunk eddig, ezért egy szendvicsebéd mellé még a vadászház melletti fűvészkertbe is betekintettünk.

Visszafele a piros jelzést követve a völgyben mentünk, és ahogy távolodtunk az autóval is elérhető helytől, újra magunkra maradtunk. Jó volt ez így, hisz tudtunk beszélgetni, megismerkedtünk új túrabarátainkkal, mindenkire jutott idő. A patakon való átkelést volt idő gyakorolni, egyre profibban mértük fel a helyzetet, és keltünk át száraz lábbal egyik partról a másikra, majd vissza.

Kellemesen elfáradva, élményekkel gazdagon tértünk haza. Merítsetek ti is belőle, és gyertek el ide vagy más túránkra a Barátokkal!


Era

 

 

címkék:
Címkék