Menü

Elektromos bicajjal a Pilisben

2020. ápr. 30
0
838
Elektromos bicajjal a Pilisben

Még dúl a vírus, de a testi-lelki ellenállóképesség megszerzésének legjobb módja, ha a kiscsoportos, távolságtartó szabályokat betartva megtornáztatjuk karanténban megfáradt testünket. Esetünkben ez egy hosszú hegyi bringatúrát jelent, amelyre a résztvevők, Balyó Laci és felesége Melinda még a vesztegzár kihirdetését megelőzően jó időben bejelentkezett, és döntése mellett eltántoríthatatlanul ki is tartott.

Verőfényes szép szombat délelőtt találkoztunk a pilismaróti bázison, ahol már várták őket a kerékpárok feltöltött akkumulátorokkal. Rövid technikai ismertető után útra kelt a csapat, a faluból kifelé tartó sík útszakasz éppen alkalmas volt arra, hogy mindenki megismerkedjen az elektromos rásegítés által nyújtott boldogságérzéssel. Az előrejelzések szelet és afrikai homokot ígértek arra a napra, de a Pilis sűrű rengetegei az időjárás minden próbálkozásának útját állták, így csak napsütés és békésen hullámzó erdő jutott osztályrészünkül.

A falu feletti favágó rétnél élesen balra fordulva megkezdtük a kapaszkodást a hegyoldalban, ám az ilyenkor szokásos „na már csak ez hiányzott" érzés helyett fülig érő szájjal konstatáltuk, hogy az emelkedők leküzdése a mai napon nem jelent megoldhatatlan feladatot. A teljesítményfokozatot váltogatva próbálgattuk, mi esik jobban, beszélgetve haladni, vagy komolyabban tekerni. Melinda jó erőben elhúzott tőlünk - és mint kiderült, ő alig használt elektromos rásegítést - mi Lacival békésen beszélgetve követtük őt.

„Teli félelemmel indultam útnak, mert harminc napja jóformán csak szobakerékpároztam.

Hogy milyen érzés volt?

Olyan, mint amikor előszőr szálltam át a Trabantból egy Mazdába..Szinte szárnyalni lehetett... Nem tudom, hányan ismerik ezt az érzést.
Gábor egy kiváló utat mutatott meg nekünk. Sok magyarországi és európai bicikliutat jártunk már be, de ez bekerült az elsők egyikébe. Magyarországon pedig hihetetlenül egyedülálló, hogy az erdei úton összesen egy autóval találkoztunk. Másutt egymást érik.„

Elhaladtunk a Rám-szakadék teteje mellett, majd szép lassan megkerültük Dobogókőt. A sípálya alján arra gondoltam, milyen jó, hogy még ilyen sok van hátra! Túrázóval, kerékpárossal nem találkoztunk, miénk volt a terep!
Kiérve a dobogókői műútra, besoroltunk egymás mögé, hogy a néhány autós és motoros elférjen, és a megszállott versenybringásokat is elengedtük. Ők lihegtek, mi nem annyira!!

Azzal persze tisztában voltunk, hogy a hegytetőn ezúttal nem térhetünk be se büfébe, se étterembe, de még odáig sem jutottunk el, mert már Dobogókő település határában jelezték a polgárőrök, hogy ma ide csak a helyi lakosok hajthatnak be. Itt derült ki, hogy Melinda alig használta ki a kerékpár nyújtotta elektromos szabadságot, alig fogyott az energia a gépből. Mi fiúk ennél kényelmesebbek voltunk. Szusszantunk egyet, felvettük a meleg szélkabátokat, és megkezdtük az ereszkedést, vissza, Pilismarót felé.

Nem siettük el az utat, kiélveztük a kényelmes gurulást, már a következő túrákat tervezgetve.

„Még egy élményemről szeretnék beszámolni Nektek. Újra kitágult a világ azzal, hogy megtapasztaltam az e-bicajozás lehetőségeit. Eddig azt gondoltam, hogy egy - két éven belül abba kell hagynom a távolsági kerékpározást.Most már tudom, meghosszabbodott ennek ideje.

Szeretném bejárni Toscana tájait. Aki ismeri ezt a vidéket, tudja, Európa egyik legnehezebb terepe, telis-tele cukorsüvegekkel ..

Mindenkinek szívesen ajánlom, hogy próbáljaki az e-bike-ot. Vigyázat, könnyen rá lehet szokni!„


Jóleső elégedettséggel értünk be Pilismarótra, majd letettük a bringákat a főhadiszálláson, és érzékeny búcsút vettünk egymástól. Igen vidám és eredményes délelőttöt zártunk, amiből már csak két korsó sör és egy közös bográcsozás hiányzott. Ezt eltettük békésebb időkre, de a kiscsoportos tekeréseket változatlanul folytatjuk!

Túratársi üdvözlettel!
dr. Balyó László e-bike túrabarát és Gyurász Gábor kerékpáros túravezető

 

Címkék