Menü

Dunakanyar Vízitúra II - Nyárzáró kenuzás

2017. szept. 21
0
1673
Dunakanyar Vízitúra II - Nyárzáró kenuzás

Szeptember 9 én reggel 8 körül szinte fagyoskodva indultunk Esztergom felé 17 fős kis csapatunkkal. Felhős idő, de napos előrejelzés volt, így bizakodtunk, hogy igaza lesz a felhőtérképnek: Esztergomnál már süt a nap! Megkerülve a Pilis gyönyörű vonulatát, nem a Duna-parton, hanem „hátulról” osontunk be a városba, és mire hajóba szálltunk a Mária Valéria híd fölött néhány száz méterrel, már hét-ágra sütött a nap. Éljen az Időkép 

Erősen indult a kenutúra: Esztergomnál széles a folyó, nagy a sodrás, de elképesztő a panoráma. A híd alatt átcsorogva bámultuk a fölénk tornyosuló Esztergomi Bazilikát, - egy erős közép európai nagyhatalom emlékét, - olyan nézőpontból, ahogyan kevesen látják, talán leginkább Párkány lakosai a Duna túloldaláról. 

Aztán feltámadt a szél, és a Senki-sziget északi csücske felé benyúló víz alatti kőgát, habosra verte a Duna hullámait. Szinte ijesztő volt átevezni a biztonságos túloldalra a méteresre csapó hullámok között. Amint lejjebb evickéltünk a vad sodrásban, a sziget mellett megnyugvó folyó mellet lekonyuló szomorú fűzek boltívei bepillantást engednek a háborítatlan őserdőbe. Kamaszkorom regényei jutottak eszembe Tarzantól a Kincses szigetig. Kissé megpihentünk a rejtélyes Búbánatvölgy, félig vízben álló öreg fái mellett, ahol néhány vén horgászcsónak ringatózott tétlenül és időtlenül. Irigykedve gondoltam a horgászra, aki itt tölti majd az estét. 

Két óra kemény evezés után a szó legszorosabb értelemben a Duna közepére esett első kiszállásunk. A magas vízből alig kilátszó kavics sziget néhány csenevész bokorral állítólag teljesen eltűnik magasabb vízállásnál, de már most is szinte a vízen jártunk, mint Péter apostol, ahogy kiléptünk a kenukból. 

A következő 1 órában csöndesen csordogált a csapat Pilismarótig, ahol a part menti Könyvtárban ebédeltünk. A „polcokról” könyvek helyett gulyáslevest, lángost és palacsintát emelt le a lassú kezű, igen megfontolt büfés ember. A hamisítatlan duna-parti retró hangulat, bőven kárpótolt bennünket a hosszú várakozásért. Végül is jót ettünk jót ittunk, emelkedett hangulatban vágtunk Neki az utolsó szakasznak, amely Európa egyik legvadregényesebb vízi élményének bizonyult. Az Ipoly torkolat után a Börzsöny lábánál megbúvó Zebegény elszórt házai kandikáltak ki a sűrű part menti erdőből, s a vén Duna nagy „fékcsikorgással”, egy 180 fokos kanyarban mossa körül a meredeken ívelő sziklás hegyoldalt. Amint magunk mögött hagytuk a Duna hirtelen kanyarját, - ahol déli part mellett meglepő módon visszafelé folyik a víz -, egyszer csak felbukkant előttünk Mátyás király híres fellegvára, majd a Szentendrei sziget csücske. A lomha uszályok szinte közvetlen visegrádi part mellett kúsznak fölfelé, így szinte közvetlen közelségből figyeltük, hogy a több ezer tonnás szörnyetegeken nincs is ember, vagy mindenki alszik. 

Összesen 6 órás evezés után kimerülten, de magunkkal igencsak megelégedve kötöttünk ki a Kisoroszi révnél, ahonnan kényelmes buszunkon szunyókálva érkeztünk vissza a menetrend szerint este 6 ra második otthonunk a BB elé. 

Köszönöm a részvételt minden kedves Túrabarátnak! Gratulálok a teljesített távhoz: 26 km , 5 órás evezés, egyetlen borulás nélkül. Hamarosan újra találkozunk 

Frigyes