Menü

Drótszamáron a Tavaszi hadjárat nyomában

2018. ápr. 12
0
1410
Drótszamáron a Tavaszi hadjárat nyomában

Nagy várakozás övezte az idei szezon és egyben a Túrabarátok első közös kerékpáros túráját. A jelentkezők nagy számban és örömmel mutattak érdeklődést a program iránt így már csak az időjárási tényező miatt kellett keresztbe tenni az ujjainkat. Már napokkal a túra előtt a különböző időjárási portálokat bújva stabilan lehetett bízni a vasárnapi ideális szép kerékpáros időben. Végül 17-en indultunk el a busszal Velencére, ahol még csatlakozott hozzánk 5 kolléga. Óvodások, tinik, családtagok színesítették lelkes csapatunkat.

Közeledvén az eszközeinket biztosító üzlethez már láthattunk a csak ránk váró szépen felsorakoztatott drótszamarainkat. Rögtön mindenki kiválasztotta a számára megfelelő járművet, majd rövid útiterv megbeszélést követően elindultunk első kerékpártúránkra.
Laza lejtmenettel azonnal a Velencei-tó partján találtuk magunkat, és kibújva a házak védelméből érezhettük a déli szél meglehetősen erőteljes lökéseit, ahogy próbál visszatartani bennünket az előre haladástól. Közel 100 méter hosszú menetoszlopunk azonban tekintélyt parancsolóan rótta a kilómétereket végig kacskaringózva a velencei és agárdi strand mentén.
Agárdot elhagyva 10 km megtételét követően jött a várva várt első pihenőnk, a Dinnyési fertőre remek betekintést nyújtó kilátótorony. Ha még mutatóban is, de vadmadarakból sem volt hiány: a nádasban vadludak mozgolódtak, egy gyönyörű kócsag is hosszan repült csapatunk felett, és nem nevesítve kisebb-nagyobb fajok is üdvözölték a jó időt. A kilátóból készített selfiek utánelőkerültek a táskákból a frissítők, rágcsálnivalók, sőt még egy kis mézeskalács is. Pihenőnket követő továbbindulásunkat a túra első, az egyik kerékpárunkat érintő technikai probléma késleltette kicsit, de hála a kölcsönző profizmusának pár perc alatt meg is érkezett a segítség, így a hátramaradó kollégánk utol is ért bennünket új bringájával.
A tó nyugati végében az eddig oldalról és szemből fújó szél a segítségünkre kelt, és gyakorlatilag teljes hátszelet adva tolt minket egészen Pákozdig. Ugyan itt útközben jött a nap második technikai feladata egy defekt személyében, de újra telefonon segítséget kértünk, és rövid időn belül érkezett is a kerékcserét nyújtó szervizautó.
Pákozdon aztán leküzdöttük a sportértékűnek számító 500 m hosszú meglehetősen meredek emelkedőt, majd a bringákat hátrahagyva egy könnyű 4 km-es sétára indultunk a Velencei-hegység híres ingóköveihez, hogy megnézzük hazánk egyik legősibb 500 Millió éves gránit kőzeteiből alakult érdekes formációkat. A kövektől remek kilátás nyílt az egész Velencei-tóra sőt a bátrabbak még fel is másztak némelyik ingókő tetejére, hogy a lehető legszebb fényképeketkészíthessék el.Ez a kis kitérő remek lazítás volt a kerekezés után, főleg, akinek ez volt az első hosszabb túrája két keréken. Alkalmunk volt beszélgetni bringás élményekről, speciális kerékpár szerelési és építési trendekről.

A hátramaradt útszakasz már nem volt számottevő, de ezt még gyorsította, hogy az ebédidő már eltelt és mindenki sietett a megérdemelt paprikásáért. A Szúnyog sziget még tartogatott némi emelkedőt, a meleg is megérkezett, így igazán megfáradt képet mutatott a csapat a csárda bejáratában! A finom étel, a tornác hűvöse feltöltötte a bringázókat.

Nem mehettünk el a pákozdi csata emlékpartja mellett sem, egy kis történelmi sétára betértünk. A délutáni verőfényes napsütésben messze elláttunk a kilátópontról, beazonosítottuk a környék természeti pontjait. Utolsó képeinket elkészítettük rálátással a tó nádas rengetegére.

Az utolsó szakasz vad száguldásában mindenki kiadta a maradék gőzt, és 5 óra után begördültünk a kölcsönző udvarára. Fáradt, de örömteli arcok villantak fel a bukósisakok, napszemüvegek levétele után, teljesítettünk 32 kilométert, ami elsőre szép teljesítmény!
Már vannak jelentkezők a következő tekerésre is...

 

Annus László

túravezető