A Galya kilátónál süvítő szél kavarta a nagy pelyhekben hulló havat, és a kék túra útvonala térdig érő szűz hóba burkolózott. Csodálatos látvány volt, ahogyan elindultunk lefelé, mint az első emberek az érintetlen erdőségben. Amint lejjebb ereszkedtünk, és a fák védelmében elállt a szél. Csönd borult a tájra, csak néhány elszánt túrabarát bakancsának ropogása hallatszott az erdőben, ahogyan utat törtek az élen járók a hótakaró alatt roskadozó fák között.