Menü

Bringázz velünk a három folyó torkolatától Wachau kapujáig!

2020. aug. 13
0
285
Bringázz velünk a három folyó torkolatától Wachau kapujáig!

Szombat reggel 5 óra, zuhog az eső. Egy hiteles túravezető már a találkahelyre is bringával érkezik...hát nem ma. Hál' Istennek az „időkép" Passauban még mindig enyhén felhős időt és 25 fokot ígér, ami bizakodásra ad okot!

Mindenkit összeszedtünk az előre megbeszélt találkapontokon, és már száguldottunk is Passau felé, ahova délután 3 körül meg is érkeztünk. A hosszú buszútnak több előnyét is élveztük, egyrészt ilyenkor jól összekovácsoljuk a csapatot - mégiscsak 3 napot töltünk majd együtt - felmérjük, ki mennyire tapasztalt turista, és át tudjuk beszélni a teljes programot, útvonalakat, várható terhelést, kommunikációs stratégiát, hiszen annak érdekében, hogy mindenki a saját kényelmes tempóját tudja tekerni, néha bizony szét kell válnunk.

Passauban mindig egy pár órás városnézéssel kezdünk, hiszen kihagyhatatlan a 3 folyó torkolata, valamint a világ legnagyobb templomi orgonája, amelyek persze most is lenyűgözték a túra résztvevőit! A látnivalókon kívül az ízlelnivalókat is sorra vettük, és indulás előtt „feltöltöttünk" a híres bajor pereccel.

Az első nap ~47 km-t tettünk meg egy megállóval, célponton a szállásunkkal, ami egy tipikus osztrák „Gasthof" (vendégház) közvetlenül a Duna-parton. A vendéglátó család már régi ismerősként fogadott minket, és az előre megrendelt fogas és schnitzel már készen és melegen várt minket az asztalon. A muskátlis teraszon egy jól megérdemelt vacsora, finom ital elfogyasztása és kellemes beszélgetést követően tértünk nyugovóra.

Másnap reggel időben indultunk egy kiadós reggelit követően, hiszen 115 km várt ránk! A linzi főtéren tervezett ebédet megelőzően egy kellemes kávézásra és sütizésre álltunk csak meg az aschachi üdülőövezetben, illetve az ottensheimi komppal keltünk át a Duna másik oldalára. A kompon elkapott minket egy kis eső, amely sajnos Linzig ki is tartott, de ez senkinek nem szegte kedvét, tapasztalt turista tudja, hogy ez adottság, esőkabát fel, különösebben nem kell ezzel foglalkozni. 

Linzből a Wallsee-i Kastély felé vettük az utat, és közben újra átkeltünk a Duna egyik vízierőművén (egyiken a sok közül). A kastélyhoz egy elég meredek kaptatón kellett felmásznunk, amely a 95. kilométernél azért rejtett némi kihívást magában, ám kárpótolt minket egy finom limonádé a csúcson.
Onnan már csak 20 km és elénk tárult Grein, ahol a szállásunkon elfogyasztott ízletes vacsora után még arra is volt rejtett energiánk, hogy a helyi nevezetességeket megnézzük. Felsétáltunk hát a greini várba, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra. Elégedetten és természetesen kellően fáradtan készültünk fel lélekben az utolsó napra, a maradék 85 km-re, és a csodálatos Wachau völgyre!

Harmadnap zseniális időnk volt, és annak érdekében, hogy a melki apátságban kellő időt tudjunk eltölteni, úgy döntöttünk, egy hosszú szakasszal kezdünk, úgyhogy Melkig meg sem álltunk. Melk kivételesen szép kirándulóhely, a Duna-parti dombra épült monumentális apátság megtekintése életre szóló élmény! A 45. kilométernél már ránk fért egy finom sárgabarackos piskóta, amely a vidék legtipikusabb idénysütije, hiszen Wachauban július a sárgabarackszezon.

Az utolsó szakaszon érkeztünk meg az „osztrák Badacsonyba", azaz a szőlő-, és barackfaültetvényekkel teli vidékre. A dimbes-dombos úton érintett ékszerfalvak egymás érik! A legismertebb Dürnsteint követően a túrát végül Kremsben zártuk. Miután felküzdöttük magunkat a macskaköves Altstadtba, ki a helyi borral, ki a híres sárgabarackból készült egyéb nedűvel koccintott, így ünnepeltük meg közösen a 3 nap alatt kétkeréken teljesített 250 km-t! 

Minden résztvevőnek szívből gratulálunk a túra teljesítéséhez, igazi sportértékkel bíró kiránduláson vehettünk részt!

Következő kihívásunk szeptemberben a Garda-tónál lesz!

Szikszai Éva és a Túrabarátok

Címkék