Menü

Amperek és durbincsok, avagy a Tisza-tó, ahogy talán még nem láttad

2020. márc. 30
0
1652
Amperek és durbincsok, avagy a Tisza-tó, ahogy talán még nem láttad

A kellemes emlékek mellett a megtisztelő bizalmatok lesz az, ami mindig eszünkbe fog jutni e programunkról, hiszen jól jelezte azt a 20 fő feletti jelentkezői létszám, és a Siófok-Kisköre távolság, amit a legmesszebbről érkező résztvevők vállaltak érte.

Azt hiszem, már így az elején illik egy udvariassági kört futnom, még ha egy kis kerületű kört is, de illik, hiszen szokatlanul hosszú idő, 3 hét telt el találkozásunk, valamint a visszaemlékezés megírása óta. Szabadkozom most ezúton ezért, de hát hirtelen változott a világ, nagyot, legyen ez bármennyire is színpadias szólam, ám sajnos tényleg így van, és miként a Ti életetek, az enyém sem a rutinok mentén halad azóta.

Egy programokkal kitömött nap várt 21 TúraBarátra, 21 napja (mikor írom), azaz március 7-én, szombaton. (Furcsa ez, mert ma egyikre sem lenne lehetőségünk.) Így a másnapi Nőnap alkalmából, természetesen járt a (nem rég óta, és a kissé régebb óta) fiatal hölgyeknek egy apró figyelmesség.

Az ország legnagyobb teljesítményű vízerőművének, a Kiskörei Vízlépcsőnek, laikus számára – úgy vélem – teljeskörű megismerésével telt el a délelőtt. Először a Közép - Tisza - vidéki Vízügyi Igazgatóság Kiskörei Szakaszmérnökségének, majd  a Tiszavíz Vízerőmű Kft.-nek szívélyes vendéglátásában. A műtárgy nagy részét, kívül-belül, szakvezetett üzembejárás keretében tekinthettük meg, számos szemléltető eszköz, pl. terepasztal, makettek, diorámák, mozgóképfelvétel, információs táblák, építés korabeli fényképek, és ami az élre kívánkozik, élőszavas, szakértői színvonalú előadások kíséretében. Utóbbiakat Nagy Jánosnak és Tóth Gábornak köszönjük, megemlítendő, Gábor ösztönös zsenialitással ötvözte a műszaki előadás és a stand-up comedy műfaját. Hát így lehet a hallgatóság fejét kistafírungozni ismeretekkel és ezzel egy időben nevetőizomlázat okozni náluk. Minden "titok" feltárult előttünk, a vízszintszabályozási, az energiatermelési, a hajóforgalom biztosítási továbbá az ökológiai funkciókról egyaránt részletes tájékoztatást kaptunk. A látottakról konkrétabban, és sokkal többet mondanak el a galériában lévő képek, mint amit én tudnék. Talán csak azt tenném hozzá, annyira érdekes volt a látogatás, hogy észrevétlenül szállt el az ott töltött 3 óra.

Polgári ebédidőben érkeztünk a telt ház mínusz nekünk biztosított helyek foglaltsággal működő Fehér Amúr Halászcsárdához. Az ízekre panasz nem volt, sőt… bátran ajánljuk a legkényesebb ízléssel megáldottak számára is a helyet. Emellé a személyzet is kedves volt, a környezet pedig autentikus, hisz’ a komfortos hőmérsékletűre fűtött teraszról, a Tisza szőke fürtjeire nézhettünk rá.

A Tisza-tavi Ökocentrumban térhatású (3 dimenziós) ismeretterjesztő természetfilm megtekintésével kezdtünk. Ezt követően mindenki kedvének és érdeklődési körének megfelelően indult maga választotta felfedezőútjára. Az akváriumokat természetesen senki nem hagyta ki, de abban azért már akadt preferencia különbség, hogy a kilátóra, a kültéri színekre, vagy a beltéri állandó és időszakos kiállításokra érdemes időt szánni. A nap végén a busz, és az egy zászló – egy tábor elv szülte csoportkép hozott minket össze újra. Még igazán időben, 18 óra előtt érkeztünk meg Budapestre.

Köszönjük a részvételt!

Köszönöm Kovács Erikának a szervezés során nyújtott megannyi segítséget!

Ps.:

Most eléggé ambivalens érzések kavarognak bennem. Egy jól sikerült program élménybeszámolóját kell lezárnom, ez jó, ez öröm. De ha arra gondolok, hogy egy ideig az utolsót, és vajon mennyi ideig (amit feltételezek, arról inkább hallgatok most), akkor az nem jó, az szomorú. A korábbi értelemben vett hétköznapok szabadságbőségének nagyszerűségét talán észre sem vettük, esetleg nem is értékeltük eléggé. Ami eddig a Gemenci erdő párás melege, Dera-szurdok jégvarázsa, Pilis-tető szélvihara, Tengerszem-csúcs szülte felhője, Tihanyi-félsziget levendula illata, Bakony barlangja, Mecsek bazsarózsája, Kékes-tető végtelen panorámája, Kőszegi-hegység hűsen szomjoltó forrása, Börzsöny szarvascsordája, Gerecse madárének bélelte erdeje, Maurer Oszkár borainak és az őrségi tájételek íze, no meg megannyi kedves ember (Szőnyi Józsi bácsi, Radványi Béla, Lukács Ernő, Varga Géza) barátsággal teli segítőkészsége volt, az idén talán csak egy terasz lesz. A krízis talaján valamicske jó mindig szökken szárba – mondják azok, akik már éltek meg valóban nehéz időszakot. Most, a digitális szférák információs sztrádáira terelődnek még inkább kapcsolataink, életünk nagy része a falak közé szorul. Sokan fogják ez idő alatt észrevenni azt, ami mindig is az orruk előtt volt, mégsem látták, csak sejtették, érezték; ennek a nem emberi, okostelefonok és social media -k leigázta létnek a fonákját. Ezért bízom benne, hogy amikor egyszer visszatérünk az Isten teremtette világunkba, azaz visszatérünk egymáshoz, ember az emberhez, ember a természethez, akkor azt merőben más szellemmel és lélekkel tesszük majd. Mi, TúraBarátok, itt leszünk, és várunk rátok. Addig nem kérünk mást, minthogy vigyázzatok magatokra, vigyázzatok egymásra!

Jó egészséget!

Román Attila

TúraBarátok


 

 

 

Címkék