Menü

Alacsony Tátra két csúcsa egy csapásra

2018. szept. 24
0
857
Alacsony Tátra két csúcsa egy csapásra

Minden relatív!

17 ember Magyarországon úgy kezdi a 2018. szeptember 24-i hétfői szeles, esős, hűvös munkanapot, hogy egészen mást jut eszébe arról a szóról, hogy ALACSONY, mint eddig. Pénteken ez még nem így volt, akkor ez a 17 ember még nem tudta, hogy egy szó jelentése a fejükben alapvetően megváltozik. Nem, nem arról van szó, hogy ők most tanulnak magyarul és a hétvégén az volt a lecke, hogy ezt a szót tanulják meg, alkossanak vele mondatot, gyakorolják a kiejtést meg ilyenek. Szó sincs róla - egész más történt, elmesélem. 

Péntek délután ez a 17 ember - az egyszerűség kedvéért hívjuk őket Túrabarátoknak úgy döntött, hogy rábízza magát egy 18-dikra, mert ez olyan jó ötletnek tűnt. Gyere velünk kirándulni - szólt a szépen csomagolt marketing, közepesen nehéz terep, szép tájak, két csúcs, lesz szintkülönbség - (most akciós a Tescoban!) jelentkezz, hogy még legyen hely stb. Nyáron általában minden sokkal könnyebb, ezért a Túrabarátok kattintottak, leveleztek, kártyát vettek elő, fizettek aztán kiültek a teraszra, vagy elmentek füvet nyírni, vagy adtak a gyereknek vacsorát, vagy csak megölelték a párjukat és ezt hallották - jó lesz ez szívem, menj nyugodtan, érzed jól magad! Aztán már csak egy hét volt hátra. ...és ekkor jött az Időkép, meg a Köpönyeg, szofisztikáltabbaknál a Bergfex - és kiderült, hogy bár ez még nem látszik, de vége a nyárnak. Kész ennyi volt, aki bújt, aki nem... felerősödtek a "hozzál kabátot, inkább sálat is, meg sapkát, ja kesztyű nélkül ne is gyere, de a legjobb lenne a kétajtós szekrény a nagyitól, mert abban aztán tényleg minden van! Optimistáék azt mondták: - biztos csak túlzás, lassabban jön, nem is lesz olyan nagy szél, és egyébként is sokkal kevesebb esővel. Pesszimistáék: - ilyen is csak velem történik, de hát mostanáig leolvadt az aszfalt - olyan meleg volt, ilyen az én formám. De már be volt fizetve, kutya, gyerek, aranyhörcsög a szomszédra, vagy nagyira bízva - "ha megint annyi mosatlan lesz, mire megjövök felpofozlak, ígérem"! 

Szombat reggel a 18. közepesen magabiztosan hadovál valamit a hegyekben gyorsan változó időjárásról, meg szórja a közhelyeket, hogy bátraké a szerencse, meg, hogy majd lesz jobb is - nem volt nagyon meggyőző, de mire végiggondolták ott álltak egy kietlen parkolóban, ahol felfelé mutogatnak, hogy innen kezdjük, aztán arra megyünk, majd onnan vissza...Ekkor már ott bujkált a kérdés a bátrabbakban: ki volt az a barom, aki ezt ALACSONY Tátrának nevezte el? Nem tudom, de hogy nem járt itt előtte, az már biztos!
10-kor már zuhogott és a hideg eső tulajdonsága, hogy megtalálja az utat a bőrhöz. Ismét kiderült, az izzadtság és az eső közt alig van különbség, csak a sótartalom és a származás hely - egyébként sima víz mindkettő. Egy idő után pedig tökmindegy, hogy mitől ázol - a lényeg, hogy vizesen gyalogolsz és a kapucni alatt hallod a szíved és a zihálásod. Ekkor tényleg komolyan felmerül a gondolat, hogy miért nem lehet időlegesen a felső testnyílást kiegészítendő az alsón is légcserét végzeni - k..va bálnák, azok bezzeg órákig bírják a víz alatt is!

A menedékház nagyon uras volt - ázott kutyaszag, pára, zaj, sok ember DE végre meleg, ég a tűz, van forralt bor meg tea, népviseletes lányok, meg zenészek - elárulnád, hogy a nagybőgőt mégis ki hozta fel, öcsém?? Aztán egyszer csak valóban elállt az eső, felszálltak a felhők és fantasztikus pára-pamacsok születtek a völgyekben, valami egészen furcsa derengésben. Szép volt, valóban szép - odafenn Szt Péter pedig bekapcsolta a komolyabb hajszárítót, minden cucc megszáradt fél óra alatt és a látvány, na az egészen fantasztikus lett. A felhők felett mindig süt a nap, és tényleg - ezzel együtt elfogytak a fák, a bokrok, a törpefenyők még a füvek is - maradtak a kövek, mintha kifolynának a hegyből. Nézzétek - az havas perem ott a Magas Tátra (jó vicc, mintha ez ALACSONY lenne!). Aztán a Zerge Őrs meghódította a Gyömbért (2043 M) a Mormota Team pedig a Chopokot (2024 M). A Kamenna Chata már igazi luxus - 3D panoráma, finom kávé, remek sör, fenyőillatú berendezés. A 18. újra csacsog valamit arról, hogy amennyit fel, annyit le is kell menni - de kit érdekel: kemény vagyok, felmásztam a világ tetejére, a tüdőm majd kiköptem, de megcsináltam - most büszke vagyok magamra és ez JÓ! Aztán persze igaza volt, de két óra alatt így is lejöttünk, majd kimondottan jól esett piszkosan, kicsit sárosan leülni kajálni és nézni, hogy a másik arca milyen piros - ááá az enyém biztos nem!

Másnap a cseppkőbarlang csak ráadás -szombaton a fizikum kellett, vasárnap a szépérzék: azok a formák, a színek - egyáltalán, hogy lehet kőből csipkefüggönyt varrni? Itt meg valaki megcsinálta - nincs véletlenül egy telefonszám hozzá, kidobnám a régi rongyokat otthon az ablak előtt! Majd hazafelé egy késői ebéd - pisztráng, pisztráng és pisztráng - lezárásnak némi édes krumplisnudli, nagy gurmék ezek a szlovákok, az már biztos!
Minden relatív, mondta egyszer egy okos ember - igaza lehet: ez a túra is megmutatta: mivel ez minden volt, csak nem ALACSONY, ez minden volt csak, nem kevés, ez minden volt csak nem unalmas. Jövőre nézzük meg, hogy az a MAGAS Tátra valóban olyan magas-e, vagy erre is igaz, hogy...."