Menü

A Szigetköz Rejtelmei

2020. júl. 07
0
377
A Szigetköz Rejtelmei

Nem szeretek korán kelni, de úgy éreztem, hogy a szigetközi kenutúra megér egy hajnali ébresztőt. Nem kellett csalódnunk, a csapat véleménye szerint eddigi egyik legjobb Túrabarát evezése volt ez a nagy kaland. Felhős idő és némi csapadék ígérkezett a hétvégére, a szürke fellegek alatt, szinte félálomban töltöttük Budapesttől Ásványráróig tartó 2 órás utat. 

1992-ben, amikor a szlovákok megépítették a Bősi erőművet, egyik napról a másikra elterelték a magyar szakaszról a Duna vizének 80%-át. Hosszú évek megfontolt és kitartó munkájának köszönhetően sikerült a Szigetköz csodálatos világát ismét helyreállítania a magyar vízügyi szakembereknek. Ásvány környékére 2015 óta tért vissza ismét a Duna vize. A vadregényes folyóágak hatalmas fák törzseit ölelik körül, lassan csordogálnak, vagy sietve futnak bele valamely szélesebb Duna szakaszba. 

Első nap szeles, kissé hűs időben eveztünk szinte egész nap a galériaerdők sűrűjében. A  fűz- és nyárerdők mélyén nehéz eldönteni, hogy vajon milyen égtáj felé evezünk, de néha még azt is, hogy merre van a folyásirány. Csepi Attila túravezetőnek köszönhetően azonban egy pillanatra sem tévedtünk el, és az erősödő szél ellenére is nyugodt vizeken maradtunk. A Szigetköz pazar állatvilága végig kísért bennünket. Nagy kócsag, kis kócsag, hattyú családok, és szürke gémek libbentek fel előttünk elegánsan, de a gyors mozgású csérek, és a villámszerűen tovasuhanó jégmadár sem maradt ki a gyűjteményből. A hódok éles fogainak nyomait mindenütt látni lehet a fák törzsén, őket magukat és az itt élő vidrát azonban nem sikerült megpillantani, akármilyen csendben osontunk végig a vízben álló fák között. 

Délutánra szemerkélni kezdett az eső, de ennek ellenére megnéztük még a szürke gémek telepét, ahol az óriás fák tetején épített fészkekben néhány héttel ezelőtt még fiókáikat etették. Mire partot értünk esett, vacsora után pedig már szakadt az eső, és egészen hajnalig megállás nélkül zuhogott az égi áldás. Micsoda szerencse, hogy nem napközben! :)

Másnap ismét miénk volt az egész Szigetköz; a hűvös idő szerencsére jót tett az evezésnek - nem melegedtünk ki nagyon - és a népsűrűségnek is - szinte alig találkoztunk még a horgászokkal is. Folyásiránynak felfelé a második nap több izgalmas átemelést, és kemény sodrást is tartogatott számunkra. A magas vízállásnál többször megtapasztaltuk, hogy itt bizony a víz az úr. A kisebb Duna-ágakat visszaduzzasztó gátakon nagy sodrással bukik át a folyó, így kézzel kell átemelni a hajókat. Volt olyan szűkítés azonban, ahol sikeresen feleveztünk a hatalmas sodrás ellenére is. Húzd- húzd - húzd! - kiabálták a kormányosok, miközben egy egy centit araszolt felfelé a hajó. A sűrű erdő borította mellékágban Tutajos és Matula bácsi érintetlen vízi világa jutott eszembe, mintha itt játszódott volna a regény.   

Köszönet és hála a magyar vízügyi szakembereknek, biztos vagyok benne, hogy az ország egyik legszebb evezős túra helyszínét sikerült újra életre kelteni a Szigetközben! Hazafelé megálltunk Lébény falu Árpád-kori templománál, amely még a tatárjárás előtt épült az 1200-as évek elején. Az elmúlt években csodálatosan felújították, és régi pompájában látogatható kiváló idegenvezetés mellett. 

Hogy érdemes volt e felkelni hajnalban? Nagy kár lett volna kihagyni ezt a csodás Túrabarát programot! Visszajövünk még, sőt már kacsingatunk a Duna szlovák oldalán elnyúló csallóközi erdőrengeteg felé is.

címkék:
Címkék